Zakeus ( 19. fejezet )

1Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. 2Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 3Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 4Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 5Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." 6Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. 7Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 8Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: "Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette." 9Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett."

Példabeszéd a minákról

11Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak: 12"Egy főember - kezdte - messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. 13Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. 14Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. 15Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. 16Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. 17Jól van, derék szolga! - felelte neki. - Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. 18Jött a második is: Uram - mondta -, minád öt minát jövedelmezett. 19Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. 20Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, 21féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. - 22A magad szájából ítéllek meg - mondta neki -, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. 23Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? 24Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. 25Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. - 26Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. 27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára."

IV. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN

Ünnepélyes bevonulás Jeruzsálembe

28Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. 29Amikor Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák-hegyének hívnak, elküldte két tanítványát 30ezzel a megbízatással: "Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. 31Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? -, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak." 32A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. 33Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" 34"Szüksége van rá az Úrnak" - válaszolták, 35és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 36Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. 37Már közel jártak az Olajfák-hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: 38"Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!" 39A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: "Mester, hallgattasd el tanítványaidat!" 40"Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni."

Jézus megsíratja Jeruzsálemet

41Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. 42"Bárcsak te is felismernéd - mondta - legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. 43Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. 44Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét."

A kereskedők kiűzése a templomból

45Aztán bement a templomba és kiűzte onnan a kereskedőket. 46"Írva van - mondta nekik -: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek." 47Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek, 48de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.

Jézus tanítói hatalma ( 20. fejezet )

1Egy nap, amikor a népet tanította a templomban s az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok, írástudók és a nép vénei, 2és megkérdezték: "Mondd meg nekünk, milyen hatalom birtokában teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?" 3Így felelt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: 4János keresztsége az égből való volt, vagy emberektől származott?" 5Erre tanakodni kezdtek maguk közt: "Ha azt mondjuk: Az égből -, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? 6Ha meg azt mondjuk: Az emberektől -, megkövez minket az egész nép, mert meggyőződése, hogy János próféta." 7Ezért azt válaszolták neki, hogy nem tudják, honnét való. 8Jézus erre így felelt nekik: "Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalom birtokában teszem ezeket."

A gyilkos szőlőművesek

9Ezután mondott a népnek egy példabeszédet: "Egy ember szőlőt ültetett. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és hosszabb időre elment idegenbe. 10Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be neki a ráeső részt. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették. 11Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták. 12Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták. 13Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik. 14A szőlőművesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. - 15Kidobták hát a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? 16Hazajön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe." Ezt hallva tiltakoztak: "Isten mentsen tőle!" 17Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: "Mit jelent akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett? 18Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza." 19Az írástudók és a főpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk szólt ez a példabeszéd.

Az adópénz

20Szemmel tartották és cselvetőket küldtek ki. Ezek jószándékú embernek tetették magukat, hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. 21"Mester - kezdték -, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. 22Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?" 23De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik: 24"Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?" "A császáré" - válaszolták. 25"Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené" - mondta nekik. 26Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett. Meglepődésükben, hogy így felelt, elhallgattak.

A feltámadás kérdése

27Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, 28és megkérdezték tőle: "Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. 29Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. 30Az asszonyt elvette a második, 31aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. 32Végül az asszony is meghalt. 33A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt." 34Jézus ezt válaszolta nekik: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. 35Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. 36Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. 37Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. 38Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él." 39Némely írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen válaszoltál." 40Többé nem mertek tőle kérdezni semmit.

A Messiás Dávid fia

41Most ő kérdezte tőlük: "Miért mondják, hogy Krisztus Dávid fia? 42Hisz Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Ezt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, 43s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul. 44Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?"

Az írástudók bűnei

45Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz: 46"Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek pompás öltözékben járni, szeretik, ha a tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógákban az első székeket, a lakomákon az első helyeket, 47felfalják az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Annál súlyosabb ítélet vár rájuk."

A szegény asszony fillérje ( 21. fejezet )

1Föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. 2Közben látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott be. 3Erre megjegyezte: "Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. 4Mert a többiek feleslegükből adták az adományt, ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését."

Jövendölés Jeruzsálem pusztulásáról

5Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: 6"Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják." 7Erre megkérdezték tőle: "Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?" 8Így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! - Ne kövessétek őket. 9Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!"

Az előjelek

10Aztán így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. 11Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.

Az üldözések

12De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, 13azért, hogy tanúságot tegyetek. 14Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. 15Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. 16Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. 17Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. 18De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. 19Kitartástokkal megmentitek lelketeket.

Jeruzsálem pusztulása

20Amikor azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok, hogy bekövetkezett pusztulása. 21Akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban, meneküljön onnan el, aki pedig vidéken, ne térjen oda vissza. 22Ezek a bosszú napjai lesznek, hogy beteljesedjék mind, ami meg van írva. 23Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy lesz a gyötrelem a földön, s az ítélet haragja sújtja ezt a népet. 24Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket, a pogány népek közé, Jeruzsálemet pogányok fogják tiporni, míg idejük be nem teljesedik.

Az emberfiának eljövetele

25Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. 26Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. 27Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 28Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje."

Az éberség

29Ezután mondott nekik egy hasonlatot: "Gondoljatok a fügefára és a többi fára. 30Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. 31Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa. 32Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. 33Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el. 34Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, 35mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. 36Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt." 37Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment az Olajfák-hegyére, és ott töltötte az időt. 38Kora reggel az egész nép a templomba gyülekezett, hogy hallgassa.