|
V. KÖNYV: 106-150.
110.
120.
130.
140.
150.
106. Megszabadítottak hálaéneke
Magasztaljátok az Urat, mert jó,
irgalmassága örökkévaló.
Ezt mondják az Úr megváltottjai,
kiket az ellenség kezéből válta ki,
És összegyűjtött országok közül,
napkeletről és napnyugatról, éjszak felől és dél felől.
A sivatag pusztán bolyongtanak,
lakó város felé nem leltenek utat.[412]
Szomjúhozának, éhezének,
elepedett bennük a lélek.
S kiáltottak az Úrhoz akkor a gyötrelemből,
s ő kiragadta a veszedelemből.
Egyenes úton őket vezérelte,
hogy lakozó városra leltek.
Kegyességéért áldják az Urat,
a csodákért, amiket végbe vitt ember fiainak.
A sóvár lelkeket már színig jóllakatta,
az éhes lelkeket jóval töltözni adta.
Ültek sötétségben, homályban,
vasban láncolva és nyomoruságban.
Mivel az Isten igéjét lerázták,
s megvetették a Fölséges tanácsát.[413]
És megalázta szívük gyötrelemmel:
meginogtak, és nem akadt segítni rajtuk ember.
S kiáltottuk az Úrhoz akkor a gyötrelemből,
s ő megmentette a veszedelemből.
És sötétségből őket s homályból kivezette,
bilincseiket széjjelrepítette.
Kegyességéért áldják az Urat,
a csodákért, amiket végbe vitt ember fiainak.
Mert összezúzott érces kapukat,
leszaggatott vas-zárakat.
Betegeskedtek gonoszságukért,
és gyötrődtek vétkeikért;
Lelkük megútált minden étket,
s halál kapuja közeléhez érték.
S kiáltottak az Úrhoz akkor a gyötrelemből,
s ő megmentette a veszedelemből.
Igéjét küldte, attól lettek épek,[414]
és a veremből kimenekülének.
Kegyességéért áldják az Urat,
a csodákért, amiket végbe vitt ember fiainak.
És áldozzák a hála áldozatját
és tetteit ujjongva mondogassák.
Akik hajóra szálltak, tengerekre,
kalmárutakra, nagy vizekre,
Azok látták az Úrnak műveit,
tengerörvényben csodatetteit.
Szólott s támasztott szélvihart,
tengerhabokat magasba kavart.
Egekig szálltak, örvénybe omoltak;
a bajokban lelkük elolvadt.
Szédültek, támolyogtak, mint a részeg,
és minden tudományuk elenyészett.[415]
S kiáltottak az Úrhoz akkor a gyötrelemből,
s ő kivezette a veszedelemből.
A vihar szelíd széllé változott,
s elhallgattak a tengeri habok.
Örültek akkor, hogy elcsendesedtek,
s vágyuk révébe őket elvezette.
Kegyességéért áldják az Urat,
a csodákért, amiket végbe vitt ember fiainak.
Magasztalják a nép gyülekezetében őt,[416]
áldják a vének tanácsa előtt!
Sivatagokká tett folyamokat,
szomjazó földdé vízforrásokat,
Televény földet sós lapállyá,
a rajta lakók bűnei miatt.[417]
A pusztát változtatta tó vizévé,
kiaszott földet vizek kútfejévé.
S megtelepített éheseket ott,
s várost emeltek benne lakniok.
Bevetették a földet, szőlőket ültetének,
és bőséges aratást élvezének.
És megáldotta őket, s igen megsokasodtak,
és adott nekik bőven barmokat.
Aztán megfogytak s nyomorultak lettek
bajok, csapások nyomása miatt.
De aki gyalázattal árasztja el a főket,
úttalan utakon bolyongni készti őket,
Felemelte a szegényt a nyomorból,
és megsokasította a családokat, mint nyájakat.
Látják ezt az igazak és örülnek,
és elnémul minden gonosz ajak.
Hol van a bölcs, aki mindezt fölérje,
s az Úr jóságát igazán megértse?
107. Isten segítsd meg gyötrött népedet [418]
Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,
énekelnem és zsoltárt zengenem.
Ébredj lelkem, ébredj citera, hárfa,
a hajnalt keltem pirkadásra.
A nemzetek közt, Uram, vallak,
s a népek közt énekkel magasztallak.
Mert nagy a te jóságod s felér az egekig,
hűséged a fellegekig.
Emelkedjél fel, Isten, az egeknek fölébe,
az egész föld fölé ragyogjon dicsőséged!
Hogy akiket szeretsz, megszabaduljanak,
hallgass meg és terjeszd ránk jobbodat.
Szólott az Isten szent helyén:
,,Ujjongva osztom el Szikhemnek földjét,
felméretem Szukkothnak völgyét.
Gálaád földje az enyim, Manasszesz földje az enyim,
fejem sisakja Efraim, Juda királyi jogarom,
Moáb a mosdó tálam,
Édomra sarumat dobom,
Filiszteán diadalmaskodom.''
Ki visz engem az erős városig?
ki vezet el egészen Édomig?
Nem te, Isten, ki elvetettél minket?
és nem kíséred már seregeinket?
Ellenség ellenében te légy nekünk segély,
mert emberi segítség mit sem ér.
Istennel mi hősök leszünk,
s ő eltiporja ellenünk.
108. Átok az istentelenre [419]
Én dicsőségem, Istenem, ne hallgass![420]
mert bűnös száj, mert álnok ajk tátong fel ellenem.
Hazug nyelvvel beszéltek énvelem;
megkörnyékeztek gyűlölet szavával,
és ok nélkül támadtak ellenem.
Szeretetemért megvádoltatom:
én pedig csak imádkozom.
Jóságomért rosszal fizetnek,
gyűlölettel a szeretetnek.
Támassz ellene gonosz embert,
jobbja felől álljon a vádoló.[421]
Ha pereskedik, elmarasztaltassék,
s kérése legyen hasztalanvaló.
Napjai szűken legyenek,
hivatalát más nyerje meg.
Hadd legyenek fiai árvák,
özvegyen hagyja hitestársát.
Fiai szerteszét bolyongjanak s kolduljanak,
puszta házukból kihajttassanak.
Minden jószága uzsorások prédájává legyen,
munkájának gyümölcsét hordja el idegen.
Ne akadjon, ki baját bánja,
árváit senki meg ne szánja.
Maradékának magva megszakadjon,
második ízre neve se maradjon.
Atyái gonoszsága jusson az Úr eszébe,
és irgalmat ne lásson anyja vétke.
Legyen mindez az Úr előtt örökkön,
s még emlékük is vesszen ki a földön.[422]
Sohasem gondolt az irgalmasságra,
üldözte a nyomorodott szegényt,
s a keseredett szívűt, hogy kergesse halálba.
Átkot szeretett: hát fejére szálljon,
nem akarta az áldást: hát tőle messze járjon.
Öltsön magára átkot, mint ruhát:
hatoljon az vízmódra belsejébe
és csontjaiba olajképpen.
Legyen rajt, mint a köntös, amelybe öltözik,
s az öv, mellyel mindig övezkedik.
Vádolóimra ezt mérje az Úr,
s kik lelkem ellen szólnak gonoszúl.
De te, én Uram Isten, állj mellém nevedért,
ments meg engem kegyes jóságodért.
Mert én nyomorult és szegény vagyok,
és szívem bennem megszaggattatott.
Mint elhanyatló árnyék, úgy haloványodom,
és mint a sáska, lerázattatom.[423]
A bőjtöléstől térdeim inognak,
húsom a soványságtól sorvad,
Gúnytárgya lettem a világnak,
fejet csóválnak, hogyha látnak.
Uram, Isten, segíts meg!
irgalmad szerint szabadíts meg!
Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed:
ezeket, Uram, te teszed.[424]
Hadd átkozzanak, csak te áldj meg,
szégyenüljön meg, ki fejemre támad,
s vígadozni engedd szolgádat,
Öltözzenek szégyenbe, kik marnak engemet,
és mint palásttal, gyalázatukkal födözködjenek.
Áldom az Urat szájammal nagyon,
sokaság közepett magasztalom.
Mert ott áll a szegény jobbja felől,
s megszabadítja ítélőitől.
109. Az örök Pap-király
Mondá az Úr az én Uramnak: ,,Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábad alá ellenségeidből zsámolyt vetek.''[425]
Kinyújtja Sionból az Úr hatalmad vesszejét:
,,Elleneid népének ura légy!
Szentséges fényben születésed napján a fejedelemség neked adatott:
a hajnalcsillag előtt szültelek, miként a harmatot.''[426]
Megesküdött az Úr és meg nem bánja:
,,Pap vagy te mindörökké Melkizedek módjára.''[427]
Az Úr jobbod felől:[428]
királyokat haragja napján összetör,
Megítél népeket, és tetemet halmoz tetemre;[429]
fejeket zúz a földön szerteszét.
Omló-patakból iszik az úton,[430]
azért emeli magasba fejét.
110. A csodatévő Isten dícsérete
Egész szívemmel az Urat dícsérem,
gyülekezetben, igazak körében.
Nagyságosak az Úrnak tettei,
és kutatni valók mindenkinek, ki őket szereti.
Nagyság és fölség mind, amit teszen,
s igazságának vége nem leszen.
Csodáinak emléket szerzett;
irgalmas az Úr és kegyelmes.
Ételt adott azoknak, kik őt félik;[431]
szövetségére örökké emlékszik.
Népének megmutatta tetteinek hatalmát:
hogy nekik adta örökül nemzetek birodalmát.
Hűség s igazság, amit keze művel;
parancsai mind teljesek erővel.
Mindörökké erősen tartanak,
méltányosságban és erőben állanak.
Szabadulást küldött népének,
örökre szerzett népével kötést ő,
szent az ő neve és hódolni késztő.
Az Úr félelme a bölcsesség kezdete:
okosak mind, akik őt tisztelik;
az ő dícsérete megmarad örökig.
111. A jámbor ember dícsérete
Boldog ember, aki az Urat féli,
rendelésein kedvét igen éli.
Hatalmas lesz a földön magva,
áldás száll az igaz fiakra.
Házában bőség, gazdagság fakad,
bőkezűsége mindig megmarad.
Mint fény a sötétségben, az igazaknak oly világos,[432]
kegyes és irgalmas és igazságos.
Jó annak, ki kölcsönöz kegyesen
és dolgaiban mindent igazsággal teszen.
Mindörökétig meg nem inog az,
örök emlékezetben marad meg az igaz.
Szomorú hírtől nem kell félnie,
az Úrban bízik erősen szive.
Szíve szilárd, nincsen mit félnie,
míg ellenségeit zavarba hullva nézi le.
Osztogat, adakozik a szegénynek,
és megmarad jósága szüntelen,
fölkél a szarva dicsőségesen.[433]
A bűnös látja ezt s bosszankodik,
csikorgatja fogát és elpusztul dühében,
a bűnösöknek vágya tönkre mégyen.
112. Kicsinyek felmagasztalása
Dícsérjétek, ti szolgái az Úrnak,[434]
dícsérjétek nevét az Úrnak.[435]
Legyen áldott az Úr neve,
mostantól örökétig.
Napfelkeltétől nap lemenetéig
dícsértessék az Úr neve.
Magas az Úr minden népek felett,
dicsősége nagyobb, mint az egek.
Ki olyan, mint az Úr, mi Istenünk,
ki fenn trónol magasban
s alátekint az égre s földre onnan?[436]
Gyengét a porból felkarol,
szegényt kiment a szenny alól,
S nagyjai közt ád neki széket,
nagyjai között ő népének.
Beülteti a magtalant a házba,[437]
fiak anyjául, vígasságba.
113. Hatalmas és kegyelmes az igaz Isten!
Mikor Izrael kijött Egyiptomból,
barbár nép közül Jákob háza,[438]
Akkor Juda lett ő szentélye,
Izrael ő országa.
Látta a tenger s elfutott,
A Jordán hátat fordított.
Hegyek, mint kosok, táncolának,
a halmok, mint zsenge bárányok.[439]
Tenger, mi lelt, hogy elfutottál?
Jordán, hogy hátat fordítottál?
Hegyek, hogy mint a kosok, táncolátok?
ti halmok, mint zsenge bárányok?
Reszkess az Úr előtt, te föld,
Jákobnak Istene előtt,
Ki sziklából teremt tavat,
és kőszirtből forrásokat.[440]
Ne nekünk, Uram, ne nekünk,
a dicsőséget te nevednek add,
irgalmad miatt, hűséged miatt.[441]
Mért mondhassák a nemzetek között:
,,Hol van hát az ő Istenök?''
A mi Istenünk a mennyben lakik;
és amit akart, mindent végbevitt.
Ezüst, arany az ő bálványaik,[442]
emberkezeknek tákolmányai.
Szájuk vagyon, de nem beszélnek,
szemük vagyon, de mégse néznek.
Nem hallanak, pedig vagyon fülük,
orrlyukaik s nem szagolnak velük.
Kezük van s nem tapintanak;
lábuk van s nem járnak azon;
nem adnak hangot torkukon.
Ilyenek lesznek ő mestereik:
mind, kik bizalmuk beléjük vetik.
Izrael háza az Úrban bízik:
oltalmazójuk s pajzsuk ő.
Áronnak háza az Úrban bizik:
oltalmazójuk s pajzsuk ő.[443]
Kik az Urat félik, az Úrban bíznak:
oltalmazójuk s pajzsuk ő.
Az Úr gondol velünk
és áldást ad nekünk:
Megáldja Izraelnek házát,
megáldja Áron házát.
Megáldja, akik félik az Urat,
kicsinyeket és nagyokat.
Megsokasít az Úr benneteket,
titeket s fiaitokat.
Az Úrtól áldva legyetek,
aki teremtett földet és eget.
Az egek az Úr egei,
a földet emberek fiának engedi.[444]
Az Urat nem holtak dícsérik,
sem aki már leszállt az alvilágba.
Mi vagyunk, akik az Urat dícsérik,
mostantól fogva mindörökre, végig.[445]
114. Kicsinyek oltalmazója
Szeretem az Urat:
mert meghallgatta esdő hangomat.
Mert fülét hozzám hajlította,
amely nap hozzá kiáltottam.[446]
Körülvettek halál kötelei,
alvilág tőrei elértek engemet;
szorongatásra, gyötrelemre leltem;
S hívtam az Úr nevét:
,,Mentsd meg, Uram, a lelkem!''
Jóságos az Úr és igaz nekünk,
irgalmas a mi Istenünk.
Őrzi az Úr az egyszerűeket;[447]
nyomorult voltam és megsegített.
Térj meg, én lelkem, pihenődre,
hiszen az Úr jót tett veled.
Mert megmentette lelkem a haláltól,
szememet a könnyektől, lábam a zuhanástól.
Az Úr előtt fogok majd járni én
az élők mezején.[448]
115. Teljesítem fogadásomat az Úrnak!
Erős az én hitem, ha így is kellett szólanom:
,,Megaláztak igen nagyon!''
Mondottam félelmemben:
,,Álnok az ember!''[449]
Mi az, amit az Úrnak adhatok,
mindazért, amit énnekem adott?
Az üdvösségnek veszem serlegét,
és kiáltom az Úr nevét.[450]
Fogadásaim megadom az Úrnak,
hogy lássa mind a nép.
Az Úr szemében drága nagy dolog,
mikor meghalnak jámborok.[451]
ó Uram, én a te szolgád vagyok,
szolgád én s szolgálód fia:[452]
te bilincseimet feloldozod.
A hála áldozatját tenéked áldozom
s az Úr nevét szólongatom.
Fogadásaim megadom az Úrnak,
hogy lássa mind ő népe.
Az Úr házának udvarán,
Jeruzsálemnek közepében.
116. Dícsérjétek az Urat minden népek!
Dícsérjétek az Urat, minden népek,
minden nemzetek, hirdessétek!
Mert erős rajtunk az ő kegyessége,
és mindörökké megmarad hűsége.
117. Ünnepi ének az új templom felszentelésekor
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó;
mivel irgalma örökkévaló.[453]
Mondja Izrael háza:
,,Irgalma örökkévaló.''
Mondja Áronnak háza:
,,Irgalma örökkévaló.''
Mondják akik az Urat félik:
,,Irgalma örökkévaló.''[454]
Szorongatásaimban küldtem az Úrnak szózatot,[455]
meghallgatott az Úr és megszabadított.
Az Úr velem: nincs bennem félelem;
ember mit árthat énnekem?
Az Úr velem van, ő a segedelmem,
s látni fogom ellenségeimet megszégyenülten.
Jobb az Istenre hagyakodni,
mint emberekben bizakodni.[456]
Jobb az Istenre hagyakodni,
mint a fejedelmekben bizakodni.
Minden nemzetek körülvettek engem:
az Úr nevében őket letepertem.
Minden oldalról körülvettek engem:
az Úr nevében őket letepertem.
Körülrajzottak, mint a méhek, engem;
mint tüskegalyt a tűz, úgy megperzseltek engem:
az Úr nevében őket letepertem.[457]
Kergettek, taszigáltak, hogy esnék el,
de az Úr hozzám fordult segítséggel.
Az Úr erőm és bátorítóm,
ő lett nekem megszabadítóm.
Ujjongás és üdvösség szava szól
az igazak sátraiból.[458]
Az Úrnak jobbja működött hatalmasan,
az Úrnak jobbja engem fölemelt,
az Úrnak jobbja működött hatalmasan.
Én nem halok meg, hanem élek,
s az Úr tetteiről beszélek.
Megbüntetett az Úr, megbüntetett,
de a halálnak át nem engedett.
Nyissátok meg előttem az igazságnak kapuját:[459]
hálát adni az Úrnak, hadd menjek rajta át.
Ez a kapu az Úrnak kapuja,
csak az igazak mennek be oda.
Hálát adok, mert rám ügyet vetettél,
és szabadítóm lettél.
A kő, mit az építők megvetettek:
köve lett szegeletnek.[460]
Az Úr mívelte ezeket:
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.
Ezt a napot az Isten adta:
örvendezzünk és vígadjunk ma.
Ó Uram, ments meg:[461]
ó Uram, jó sikert engedj!
Áldott aki az Úr nevében közeleg;
az Úrnak hajlékából megáldunk titeket.
Isten az Úr és felettünk ragyog.[462]
Lombos ágakkal ünnepélyes sorokba álljatok,
föl, egészen az oltárszarvakig.[463]
Istenem vagy te, hálát adok néked,
én Istenem vagy, magasztallak téged.
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó;
irgalmassága örökkévaló.
118. A törvény dícsérete [464]
Aleph
Boldog, akinek útja szennytelen,[465]
s az Úr törvényét járja szüntelen,
Boldog, ki bizonyságát megfogadja,
egész szívével őt kutatja.
Nem is cselekszik gonoszságokat,
de az ő útjain halad.
Adtál nekünk parancsokat,
hogy erősen megtartsuk azokat.
Bár lenne útam biztos és kemény:
hogy rendeléseid megőrzeném.
Addig meg nem szégyenülök,
míg parancsaid szemeim előtt.
Egyenes szívvel fennen áldalak tégedet,
mikor megtanulom igaz végzésedet.
Megőrizem rendeléseidet,
ne hagyj el mindenestül engemet!
Beth
Hogyan tarthatja tisztán az ifjú útjait?
ha szavadhoz igazodik.
Egész szívvel kereslek téged,
eltévesztenem ne hagyd rendelésed.
Szívem mélyére rejtem el szavad,
hogy bűnnel meg ne bántsalak.
Áldott vagy, Uram! Légy nekem
mondásaidban mesterem.
Ajkaim hirdetik
szájadnak minden rendeléseit.
Parancsaidnak útján nagyobb a vígasságom,
mint bárminémű gazdagságon.
Rendelkezéseid szívemben forgatom,
magamban útjaid hánytorgatom.
Örvendezek igéiden,
és szavad el nem feledem.
Ghimel
Jó légy szolgádhoz, életet adj,
hogy megtarthassam szavaidat.
Szemeimet nyisd meg, hadd lássák
törvényeidnek csodálatosságát.
A földön jövevény vagyok,[466]
ne rejtsed tőlem el akaratod.
Lelkemben sóvárgás emészt,
minden időben törvényedre készt.
A gőgösöket megpirongatod,
ki parancsodtól eltér, átkozott.
Végy el rólam szégyent, gyalázatot,
mert rendeléseidhez hű vagyok.
Fejedelmek üljenek széket és zajongjanak ellenem:
szolgád elmélkedik a te igéiden.
Előírásaid gyönyörűségem,
végzéseid tanácsosaim nékem.[467]
Daleth
Beleragadt a porba lelkem:
igéd szerint eleveníts meg engem!
Útjaim elbeszéltem, s te meghallgattál engemet,
határozataidra légy az én mesterem.
Add rendelésed útját értenem,
és én csodáidon elmélkedem.
Könnyeket sír lelkem a gond miatt,
egyenesítsen meg a te szavad.
Az álnok út tőlem távol legyen,
és törvényedet add nekem.
Én választottam, az igaz utat,
enyémmé tettem parancsaidat.
Törvényeidet magamhoz öleltem,
szégyent vallani, én Uram, ne engedj.
Parancsaid útján futok,
ha szívemet kitágítod.[468]
He
Taníts meg rendelésed útjára, Uram, engem,
s én utolsó betűig követendem.
Oktass engem törvényed értenem,
s egész szivemmel én megőrizem.
Vezess parancsaidnak ösvenyén,
mert vígasságom abban lelem én.
Előírásaidra hajtsd a lelkem,
és ne hagyj kapzsiságba esnem.
A hiúságtól fordítsd el szemem,
ösvényeden adj életet nekem.[469]
Töltsd be szolgádnak ígéretedet,
mely a téged félőknek tétetett.
Vedd el a szégyent, melytől rettegek,[470]
mert döntéseid édességesek.
Imhol esengem törvényeidet,
igazságod szerint adj nekem életet!
Vau
És szálljon, Uram, fejemre kegyelmed,
ígéret szerint segedelmed.
És megfelelek szóval annak, aki szidalmat szór nekem,
mivel igéidben reménykedem.
Az igazság igéjét szájamból ki ne vedd,
mert döntéseidben reménykedek.
És én ügyelek mindig törvényedre,
örökre és mindörökkön örökre.
Hadd járjak a széles uton;[471]
mert parancsaid kutatom,
És királyok előtt parancsaid beszélem,
és nem fog érni szégyen.
És gyönyörködöm törvényeiden,
mert kedvesek nekem.
Törvényeid felé nyujtom kezem,[472]
és parancsaidon elmélkedem.
Zain
Eszembe jusson te igéd,
melyben szolgád remélni engedéd.
Gyötrelmeim között vigaszt abban lelek,
hogy szólásod ad nekem életet.
Gúnyolnak engem gőgösek nagyon,
de törvényedet én el nem hagyom.
Hajdani ítéleteidről, Uram, emlékezem,
vígasztalás az énnekem.
Égő harag emészt a bűnösök miatt,
akik elhagyják parancsaidat.
Törvényeid lettek az én dalom,[473]
amerre bújdosom.
Éjjel eszembe jut neved,
és megtartom törvényedet.
Ez lett a sorsom,
mert parancsaid tartom.
Heth
Osztályrészem, Uram, mondottam, ez nekem:
igéidet megőrzenem.
Egész szivemmel arcod előtt kérlek,[474]
könyörülj rajtam, amint megigérted.
Végigfontoltam utaimat,
s előírásaidra fordítom lábamat.
Sietek, nem húzódozom
parancsaid megtartanom.
Gonoszok kötelei körülem,
és törvényedet el nem feledem.
Fölserkenek az éj felén, hogy áldjalak,
téged és igazságos határozataidat.
Feleim mind, kik félnek téged,
s akik megőrzik rendelésed.
Teljes, Uram, a föld kegyelmeiddel,
taníts engem rendelkezéseiddel.
Teth
Szolgáddal jóságosan cselekedtél,
Uram, miképpen ígéretet tettél.
Itéletre és tudásra taníts meg,
mivelhogy bízom rendeléseidben.
Tévelyegtem, míg meg nem aláztattam,
de megmaradok immár te szavadban.
Jó vagy és jóságosak tetteid,
tárd fel nekem kijelentéseid.
A gőgösök cselt szőnek ellenem,
de én teljes szívemből rendeléseid őrizem.
Szívük, miképp a háj, olyan kövér lett;[475]
de énnekem gyönyörűség törvényed.
Jó énnekem, hogy megalacsonyultam,
hogy rendelésed megtanuljam.
Szádnak törvénye nékem többet ér
aranynak és ezüstnek ezreinél.
Jod
Kezeid készítettek és formáltak ki engem,
oktass parancsaidat megismernem.
Téged félők, ha látnak, megörvendeznek nékem,
hogy igédben van reménységem.
Tudom, Uram, igaz vagy rendelkezéseidben,
és jogosan sújtottál engem.
Vígasztalómul küldd irgalmadat,
mint megígérte szolgádnak szavad.
Jöjjön irgalmasságod, hogy éltetőm legyen,
mert törvényed gyönyörűség nekem.
A gőgösöket érje szégyen, akik gyötörnek érdemetlenül,
én törvényeidet választom elmélkedésemül.
Kik félnek téged, hozzám térjenek,[476]
akik tisztelik végzéseidet.
Rendelkezéseidben szivem szeplőtlen légyen,
hogy fejemet ne érje szégyen.
Caph
Segítségedért lelkem a vágytól eleped,
szavadba vetem reménységemet.
Szólásodért szemeim a vágytól elepednek,
mikor vigasztalsz engemet meg?
Mert lettem, mint a tömlő a füst felett,[477]
mégsem feledtem törvényeidet.
Szolgád napjait mily számosra méred?
üldözőimre mikor lesz itélet?
Vermet ástak a gőgösök nekem,
akik nem járnak törvényeiden.
Hűségesek minden parancsaid,
ártatlan üldöznek: segíts!
Majd hogy a földön el nem emésztettek;
de én maradtam híve törvényednek.
Tarts meg életben irgalmad szerint,
s megőrzöm szájad rendeléseit.
Lamed
Mindörökké, Uram, igéd
szilárdan áll miként az ég.
Hűséged nemzedékekről nemzedékekre száll,
megalkottad a földet, s szilárdan áll.
Végzéseid szerint minden időben állnak[478]
mindenek, mert neked szolgálnak.
Ha törvényed nem volna gyönyörűségem,
nyomoromban elvesztem volna régen.
Parancsaid soha nem feledem,
mert bennük adtál életet nekem.
Szabadíts meg: tied vagyok,
mert parancsaid után kutatok.
Leskelnek rám a bűnösök, hogy elveszítsenek:
előírásaidra figyelek.
Minden tökéletesnek, látom, határa van,
rendelésed határtalan. [479]
Mem
Törvényed, Uram, hogyan szeretem!
naphosszat mind azon elmélkedem.
Bölcsebbé lettem ellenségeimnél parancsodon,
mert velem van mindenkoron.
Okosabb vagyok, mint minden oktatóm,
mivel előírásaid fejemben forgatom.
A véneknél tapasztaltabb vagyok,
mert rendeléseidre hallgatok.
Minden rossz úttól visszatartom lábamat,
hogy megtartsam szavaidat.
Törvényedtől el nem hajlok sosem,
mert te voltál tanítómesterem.
Mily édesek szólásaid ínyemnek,[480]
számnak a méznél édesebbek.
Parancsod énnekem értelmet ad,
gyűlölök hát minden hamis utat.
Nun
Igéd lábamnak lámpafény,
világosság utamnak ösvenyén.
Esküt mondok s magamban fölteszem:
igazságos döntéseid megőrizem.
Porig vagyok alázva, Istenem,
igéd szerint adj életet nekem!
Legyen tetsző előtted ajkamnak áldozatja,[481]
s légy tanítóm határozataidra.
Szakadatlan veszélyben életem,[482]
de törvényedet el nem feledem.
Tőrt vetettek a gonoszok elém,
de parancsodtól el nem tértem én.
Örökségem örökké rendeléseid,
szivemnek bennük öröme telik.
Meghajtom szivemet, hogy parancsod betöltse:
hajszálra, mindörökre.
Samech
Gyűlölöm én a kétszívűeket,[483]
de szeretem törvényedet.
Te vagy oltalmam, te vagy paizsom,
igédben én bizakodom.
Ti gonoszok, tőlem távozzatok,
én az én Istenemnek törvényén maradok.
Igéreted szerint tarts fenn, hadd éljek:
ne hagyd, hogy bizalmamban szégyent érjek.
Segíts, és megmenekülök,
s parancsaidra mindig ügyelek.
Mind megveted, kik igéidtől félrehajlanak,
mert hazugság bennük a gondolat.
Föld minden bűnöse szemét előtted[484]
azért szeretem előírt igédet.
Borzadva nézi testem félelmességedet,
és félem rendelkezéseidet.
Ain
Azt tettem, ami jogos és helyes,
szorongatóimnak oda ne vess!
Szolgád javára vállalj kezességet,[485]
el ne tiporhassanak a kevélyek.
Sóvárog és eped szemem segélyedért.
s igazságos igéidért.
Bánj szolgáddal kegyességed szerint,
elémbe tárd döntéseid.
Szolgád vagyok, adj értelmet nekem,
okosodhassak rendeléseden.
Cselekedni az Úrnak az idő most van itt,
mert törvényedet megtörik.
Azért szeretem parancsaidat,
mint aranyat, színaranyat.
Azért enyémmé tettem minden parancsodat,
és gyűlölök minden hamis utat.
Phe
Csodálatosak bizonyságaid,
hát lelkem azokhoz igazodik.
Világot áraszt szavaidnak nyitja,
az együgyűeket megokosítja.
Levegőért szájamat megnyitom,[486]
parancsaid után kívánkozom.
Fordulj felém és légy hozzám kegyes,
mint szoktál neved szeretőihez.
Szólásaid szerint igazgasd léptemet,
úrrá a gonoszok rajtam ne legyenek.[487]
Elnyomó emberektől te légy szabadulásom,
s parancsaid megállom.
Szolgád felett derítsd fel arcodat,[488]
és tárd elémbe szabályaidat.
Szemeimből patakok ömlenek,
mert nem tartották meg törvényedet.
Sade
Igaz vagy, Uramisten,
és igazságos ítéleteidben.
Rendelt igéid igazságosak,
és igen nagyon szilárdságosak.
A buzgóság emészt meg,[489]
mert elleneim feledik igédet.
A te szavad igen próbált beszéd,[490]
szereti is szolgád igéd.
Csekély vagyok bár és lenézett,
de nem felejtem rendelésed.
Igazságod igazság mindörökké,
törvényed erős törvény.
Szorongatás száll rám és gyötrelem,
de törvényedben vígságom lelem.
Parancsaid örökre igazságok,
taníts engem, és életet találok.
Coph
Kiáltok teljes szívből, hallgass meg, Istenem,
határozataid megőrizem.
Hozzád kiáltok, szabadíts meg engem,
s parancsaid megőrizendem.
Hajnalban fönn vagyok és segítséget kérek;
igéidben remélek.
Frissebb az éji őrségnél szemem,
szavaidról elmélkedem.
Halld, Uram, szómat, irgalmad szerint,
adj életet nekem ítéleted szerint.
Az álnok üldözők felém közelgenek,
kik törvényedtől messze tértenek.
De te, Uram, te közelemben vagy,
és törvényeid egyig igazak.
Rég ismerem én parancsaidat:
mindörökre alkottad azokat.
Res
Nézd, Uram, nyomorom és ments meg engemet,
mert nem feledtem el törvényedet.
Harcold a harcom, s szabadíts meg:
szavad szerint eleveníts meg.
A bűnösöktől messze a menekvés,
mert végzéseid nem keresték.
Bőséges, Uram, a te kegyességed,
szólásod szerint adj életet nékem.
Üldözőim, szorongatóim sokan vannak nagyon;
előírásaid el nem hagyom.
Láttam a vétkezőket, s az undor elfogott,
mert nem tartották meg szólásodat.
Parancsaid, ládd, Uram, szeretem,
irgalmad szerint tartsd meg életem!
Változatlanság veleje igédnek,[491]
örök igazság minden rendelésed.
Sin
Fejedelmek támadnak rám ok nélkül,
de nem fél szívem, csak a te igédtül.
Örvendek én igéd felett,
mint aki bő zsákmányra lelt.
A gonoszságot gyűlölöm, lenézem;
törvényed én örvendezésem.
Hétszer napjában áldlak téged,[492]
igaz ítéleteidért dícsérlek.
Bőséges békessége annak, ki törvényedet szereti,
bántódás azt nem érheti.
Várom, én Uram, segítségedet,
s parancsaid szerint teszek.
Megtartja lelkem szabályaidat,
igen szeretem azokat.
Megtartom minden szód és rendelésed,
mert minden utam színed előtt néked.
Tau
Jusson én kiáltásom elébed Istenem,
igéd szerint adj értelmet nekem.
Színed elé bocsásd kérésemet,
szózatod szerint ments meg engemet.
Ajkamról folyjon himnuszok patakja,
mert te tanítasz engemet szavadra.
Énekelje nyelvem dícséreted,
mert igazság minden ítéleted.
Segítségemre nyújtsd kezed felém,
mert parancsaid választottam én.
Szabadulásra, Uram, tőled vágyom,
törvényed az én vígasságom.
Éljen lelkem, hogy dícsérhesselek,
ítéleteid megsegítsenek.
Mint elveszett bárány, eltévelyedtem;
keresd fel szolgád, mert parancsaid nem feledtem.
119. A békességes ember [493]
Az Úrhoz kiáltottam szükségemben,
és meghallgatott engemet.
Csalárd ajaktól, álnok nyelvtől
mentsd meg Uram a lelkemet![494]
Mit ád az Úr s mit ád majd ráadásul,[495]
te álnok nyelv, neked?
Harcosok éles nyilait
és boróka-parázstüzet.[496]
Jaj énnekem: Mosochban kell lakoznom,
Cédár sátraiban kell sátoroznom![497]
Már túl soká lakozott lelkem itt,
azok közt, kik a békét gyűlölik.
Míg az én beszédem békesség,
ők már a hadat el is kezdték.
120. Szemeim a hegyekre emelem. . .
Szemeim a hegyekre emelem:[498]
honnan jöhet segedelem?
Az Úr az én segítségem adója,
aki az égnek-földnek alkotója.
Nem engedi inogni lábadat:
ki téged őriz, az nem szunnyad el.
Ime nem szunnyad és nem alszik,
ki téged őriz, Izrael.
Az Úr az őrződ,
az Úr jobbod felől védelmet ád:
Nem ver meg a nap tüze nappal,
és éjjel nem a holdvilág.[499]
Az Úr megőriz téged minden rossztól,
megőrzi lelkedet.
Az Úr megőrzi most és mindörökké
mentedet s jöttödet.[500]
121. Zarándokok áldó éneke Jeruzsálemre
Örvendeztem, mert azt mondták nekem:
,,Az Úr házába indulunk.''
S immár itt állnak lábaink:
Jeruzsálem kapuinál vagyunk.
Jeruzsálem ékes városnak épült,
minden ízében jól megépült.[501]
Oda vonulnak fel a törzsek, az Úrnak törzsei,
Izrael törvénye szerint az Úr nevére áldást mondani.
Ott állnak a bírói székek,[502]
Dávid házának székei.
Jeruzsálemre békét esdjetek!
nyugalmat lásson, ki téged szeret!
Béke lakozzék bástyáid mögött,
biztonság váraid között.
Testvéreim miatt, és társaim miatt
imádkozom: Béke legyen veled!
Urunk, Istenünk hajléka miatt
esedezem jókat neked.[503]
122. Szemeimet Tehozzád emelem. . .
Szemeimet Tehozzád emelem,
ki lakozol a mennyeken.
Ime, miképpen a szolgák szeme
az ő uruk kezére,
miképp a szolgálók szeme
úrasszonyuk kezére:
Úgy néz az Úrra, Istenre szemünk,
míg irgalmaz nekünk.
Irgalmazz, Uram, irgalmazz nekünk,
mert gyalázattal oly igen beteltünk;
Dúslakodók gúnyjával, gőgösök gyalázkodásával
oly igen nagyon eltelt a mi lelkünk.
123. Ha nincs az Úr velünk. . .
Ha nincs az Úr velünk,
-- mondhatja immár Izrael --
Ha nincs az Úr velünk:
mikor az emberek fölkeltek ellenünk,
tán elevenen nyeltek volna el,
Mikor haragjuk felgerjedt reánk;
tán vizek nyeltek volna el,
Átcsapott volna rajtunk vad folyó,
átcsapott volna rajtunk a víz, az áradó.
Áldott legyen az Úr, ki nem engedett minket
fogaik martalékaul![504]
Megszabadult a lelkünk, mint madár
a vadászok tőréből szabadúl.
A tőr elrontatott,
és mi megmenekedtünk.[505]
Az Úr nevében a mi segedelmünk,
aki eget és földet alkotott.
124. Mint a Sion hegye
Aki az Úrban bízik, mint a Sionhegy, olyan:
nem ingadoz, szilárdan áll örökké.[506]
Jeruzsálemet hegyek ölelik:
így öleli népét az Úr most és örökké.[507]
Nem leszen állandó igazak örökén
a gonoszok pálcája:
Nehogy az igaz is kezét
a gonoszra kitárja.[508]
Tégy jót, Uram, a jókkal
s azokkal, akik szívben igazak.
De kik görbe utakra hajlanak,
űzze az Úr a gonoszokkal el:[509]
békesség neked, Izrael!
125. Hogy az Úr hazahozta rab fiait Sionnak
Hogy az Úr hazahozta rab fiait Sionnak,
olyanok voltunk, mint akik álmodnak.[510]
Akkor szájunk vígsággal tölt el
és nyelvünk hangos örömmel.
Akkor mondták a pogányok között:
,,Nagy dolgot tett az Úr velük!''
Nagy dolgot tett az Úr velünk,
nagy a mi örömünk!
Forditsd meg sorsunkat, Uram,
mint délvidéket rohanó folyam.[511]
Kik könnyek között vetnek,
aratáskor örvendezhetnek.
Megyen, megyen s hullatja könnyét,
aki a magot hordja, hinti szét,
Jön, jön és vígan énekel,
amikor hozza a kepét.
126. Istennél az áldás!
Hogyha az Úr nem építi a házat:
aki építi, hasztalanul fárad.
Hogyha az Úr nem őrzi meg a várost:
az éjjeli őr haszontalan virraszt.
Hasztalan nektek hajnal előtt kelni,
késő éjjelig dolog mellett ülni,
Akik kemény munkával esztek kenyeret:
álmában is bőséggel ád az Úr annak, akit szeret.
Ime: a fiak Istennek jutalma,
a méh gyümölcsét ajándékul adja.
Akár a harcos kezén a nyilak:
ifjú erőben született fiak.[512]
Boldog ember, akinek tegeze azokkal tele van:[513]
nem éri szégyen, ha ellenségével áll ki a kapuban.[514]
127. Az istenes család
Boldog vagy, aki féled az Urat,
aki az Úr ösvényein haladsz!
Kezed munkáját élvezni fogod,[515]
boldog leszel és jól leszen sorod.
Feleséged házadnak belsejében
dús fürtű szőlőként fog hajtani,
mint az olajfák gyenge sarjai.
Im igy megáldatik a férfi,
aki az Urat féli!
Áldjon meg téged Sionból az Úr,
hogy jólétben lásd Jeruzsálemet minden napjain életednek,
És lássad fiaidnak fiait:
békesség Izraelnek![516]
128. Ifjúságomtól fogva gyakran gyötörtek engem. . .
Ifjúságomtól fogva gyakran gyötörtek engem,
vallja meg immár Izrael;
Ifjúságomtól fogva gyakran gyötörtek engem,
de nem bírtak velem.[517]
Szántók szántottak hátamon,
s hosszan húzták a barázdát nagyon.
Az Úr igaz: ő tépte szét
a bűnösöknek kötelét.
Szégyent valljanak s hátra térjenek,
akik gyűlölik Siont, mindenek.
Legyenek mint a fű a háztetőn,
mely mielőtt kitépnék, már elszárad,[518]
Melyet arató nem gyűjt a kezébe,
és marokszedő nem szed az ölébe,
És nem mondják rá, akik arra járnak:
,,Az Úr áldása rajtad légyen!
Mi megáldunk az Úr nevében!''
129. De profundis
A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,[519]
hallgasd meg szavamat, Uram.
Legyen füled figyelmezéssel
amikor hozzád könyörög szavam.
Ha felrovod a vétkeket, Uram,
ki áll meg akkor előtted, Uram?
Ám nálad bocsánatot nyer a vétek,
hogy áhitattal szolgáljanak téged.[520]
Az Úrban van az én reményem,
reménykedik a lelkem igéjében.
Lelkem eseng az Úr után,
jobban, mint éji őr a virradat után.
Jobban, mint éji őr a virradat után,
esengjen Izrael az Úr után,[521]
Mert az Úrnál az irgalom,
s bőséges a megváltás nála:
És ő megszabadítja Izraelt
és minden gonoszságából megváltja.[522]
130. Mint kisded anyja keblén. . .
Uram, szívemben föl nem fuvalkodtam,
nem néz magasra szemem elbizottan.
Nem kergetek nagy dolgokat,
magamnál magasabbakat.
Inkább lelkem lesímogattam
és elnyugtattam csendesen,
Mint elválasztott kisded anyja keblén,
a lelkem bennem úgy pihen.[523]
Remélj az Úrban, Izrael,
most és örökre, szüntelen![524]
131. Dávid háza
Emlékezzél, Uram, Dávidra kegyesen,
hogy mennyit fáradott:[525]
Megesküdött az Úrnak,
és Jákob Erősének fogadást fogadott:[526]
,,Nem lépek addig házam sátorába,
nem hágok addig nyugvó nyoszolyámba,
Szemem addig nem engedem álomra,
pilláim nyugalomra,
Amíg az Úrnak hajlékot lelek,
Jákob Erősének lakóhelyet!''
Ime hallottunk róla Efratában,
és föltaláltuk Jáár mezejében,[527]
Most menjünk hát be sátorába,
boruljunk lába zsámolya elébe.[528]
Indulj el, Uram, nyugalmad helyére,[529]
te és a te fölségednek szekrénye.
Papjaid öltözzenek igazságba,
vígadva vígadozzanak jámboraid.
És gyermekeid asztalod körül
Dávidnak, szolgádnak kedvéért,
fölkented orcáját el ne taszítsd![530]
Esküt tett Dávidnak az Úr,
erős ígéretét meg nem másítja sohasem:
,,Nemzetségednek magvát
király-székedre ültetem.
Ha fiaid megtartják velem a szövetséget,
s mikre tanítom őket, az igéket:
Az ő fiaik is örökké
ülni fogják királyi széked.''[531]
Mivel Siont az Úr kiválasztá magának,
ezt óhajtotta trónusának:
,,Ez örökre az én nyugvóhelyem,
itt fogok lakni, mert ezt kedvelem.
Áldva megáldom eleséggel,
szegényeit jóllakatom kenyérrel.
Üdvösséggel ruházom papjait,
vígadva vígadoznak szentjei.
Dávidnak ott szarvat támasztok,
lámpást készítek fölkentemnek én.[532]
Elleneit gyalázatba öltöztetem,
és koronám fog ragyogni fején.[533]
132. Testvérek között
Ime milyen jó, mily édes dolog
testvéreknek együtt lakozniok:
Mint drága olaj az ember fején,
mely végigcsordul a szakállon,
Áron szakállán,[534]
és lecsordul palástja peremén;
Mint a hermoni harmat,
amely Sionnak hegyére csepeg.
Így ád nekik áldást az Úr
és mindörökre életet.[535]
133. A zarándok búcsúja
Áldjátok íme az Urat,
Úr szolgái mindannyian,[536]
Akik az Úr házában álltok
az éj óráiban.
A szentély felé kezetek tárjátok,
és az Urat áldjátok.
Sionból áldjon az Úr tégedet,
aki teremtett földet és eget.
134. Alleluja Izrael hatalmas Istenének
Dícsérjétek nevét az Úrnak,
dícsérjétek, cselédei az Úrnak,
Kik álltok házában az Úrnak,
tornácaiban Istenünk házának.[537]
Áldjátok az Urat, mert jó az Úr;
zsoltározzatok nevének, mert édes.
Mert Jákobot kiválasztá magának,
Izraelt választotta birtokúl.[538]
Tudom én jól, hogy nagyságos az Úr,[539]
mi Urunk minden istennél nagyobb.[540]
Amit az Úr akar, égen és földön mindent megteszen,
tengeren s minden vízi mélyeken.
A föld széléről hajt fel felleget,
villámokból esőt teremt,
csűreiből hoz viharszeleket.[541]
Egyiptomnak megsújtá elsőszülötteit,
az embertől a barmokig.
Elküldte rád, Egyiptom, csodáit, jeleit,
a fáraóra és minden szolgáira.
Lesújtott nemzetet sokat,
megölt erős királyokat:
Széhont, az amorreusok királyát, Ogot, Básán királyát,
és Kánaán minden királyát.
S átadta földjüket tulajdonul,
népének, Izraelnek birtokul.
Uram, örökkévaló te neved,
Uram, nemzedékektől nemzedékekig te emlékezeted,
Mert népének az Úr védelmet ad,
könyörületes ő szolgáinak.
Ezüst, arany a nemzetek bálványai,
emberkezeknek tákolmányai:
Szájuk vagyon, de nem beszélnek,
szemük vagyon, de mégse néznek;
Nem hallanak, pedig vagyon fülük,
és szájukban nincsen lélegzetük.
Ilyenek lesznek ő mestereik,
mind, kik bizalmuk beléjük vetik.[542]
Izrael háza, áldjad az Urat!
Áronnak háza, áldjad az Urat!
Lévinek háza, áldjad az Urat!
akik az Urat félitek, áldjátok az Urat!
Az Úr Sionból legyen áldva!
Jeruzsálem az ő lakása.
135. A nagy Alleluja!
Dícsérjétek az Urat, mivel jó,
mivel irgalma örökkévaló![543]
Dícsérjétek istenek Istenét,
mivel irgalma örökkévaló!
Dícsérjétek az uraknak Urát,
mivel irgalma örökkévaló![544]
Ki egymaga tett csodadolgokat,
mivel irgalma örökkévaló!
Ki az egeket bölcsen alkotá,
mivel irgalma örökkévaló!
Ki a vizek fölött kiterjesztette a földet,
mivel irgalma örökkévaló!
Ki nagy világítókat alkotott,
mivel irgalma örökkévaló!
Napot, hogy lenne úr a nappalon,
mivel irgalma örökkévaló!
Holdat, csillagot úrnak éjszakán,
mivel irgalma örökkévaló!
Ki megveré Egyiptomot elsőszülöttiben,
mivel irgalma örökkévaló!
S kivezette közülük Izraelt,
mivel irgalma örökkévaló!
Hatalmas kézzel és kinyújtott karral,
mivel irgalma örökkévaló!
A Vörös tengert aki kettészelte,[545]
mivel irgalma örökkévaló!
És Izraelt közepén átvezette,
mivel irgalma örökkévaló!
Fáraót s hadát tengerbe vetette,[546]
mivel irgalma örökkévaló!
Ki a pusztában vezérelte népét,
mivel irgalma örökkévaló!
Aki lesújtott nagy királyokat,
mivel irgalma örökkévaló!
S megölt erős királyokat,
mivel irgalma örökkévaló!
Sehont, az amorreusok királyát,
mivel irgalma örökkévaló!
És Ogot, Básánnak királyát,
mivel irgalma örökkévaló!
És földjüket átadta birtokul,
mivel irgalma örökkévaló!
Birtokul szolgájának Izraelnek,
mivel irgalma örökkévaló!
Ki alacsonyságunkban megemlékezett rólunk,
mivel irgalma örökkévaló!
Megszabadított ellenségeinktől,
mivel irgalma örökkévaló![547]
Ki eledelt ád minden testnek,
mivel irgalma örökkévaló!
Dícsérjétek az égnek Istenét,
mivel irgalma örökkévaló!
136. Babilonnak vizei mellett
Babilonnak folyóvizei mellett ültünk és sírtunk,[548]
és Siont emlegettük.
Citeráinkat ama földön
fűzfákra függesztettük.[549]
Mert akik minket elhurcoltak, hallani vágytak énekünk,[550]
és gyötrőink vígságot követeltek:
,,Sion dalaiból daloljatok nekünk!''
Az Úr énekét hogyan énekelnénk
a számkivetés földjén?
Jeruzsálem, ha rólad elfeledkezem,
adassék feledésnek jobbkezem!
Ragadjon inyemhez a nyelvem,
ha rólad nem emlékezem,[551]
S Jeruzsálemet minden örömem közt
legtöbbre nem teszem!
Ne feledd Édom fiainak el
Jeruzsálem napját, Uram,[552]
Hogyan mondták: ,,Rontsátok el,
fenekestől bontsátok el!''
Babilon öldöklő leánya,
áldott, aki a gonoszért neked,
amit rajtunk míveltél, megfizet!
Áldott, ki megragadja s odasújtja
sziklához csecsemőidet![553]
137. Isten velem!
Ünnepellek, Uram, szívem mélyéig,
mert meghallgattad ajakam igéit.
Zsoltározok neked az angyalok színe előtt,[554]
arcomra borulok szent templomod előtt.
És ünnepelem nevedet,
jóságodat, hűségedet.
Mert naggyá tetted mindenekfelett
nevedet s ígéretedet.
Mikor hívtalak, szavam meghallottad,
lelkem erejét megsokasítottad.
A föld minden királyai, Uram, áldani fognak,
mihelyt meghallják hangját ajakadnak.
S zengeni fogják útjait az Úrnak:
,,Valóban nagy dicsősége az Úrnak!''
Valóban fölséges az Úr és gondja van a kicsinyek felől,
de a kevélyen átnéz messziről.
Szorongás közepett ha járok, életben tartasz engemet,
ellenségeim dühe ellen kiterjeszted a kezedet,
és megszabadít jobbkezed.
Az Úr elvégzi értem, amit kezdett,[555]
Uram, jóságod örökkévaló,
kezed művét ne vesd meg!
138. A mindentudó és mindenütt jelenlevő Úr
Uram, a szemed rajtam, te ismersz engemet,
ismered minden álltom-ültömet.
Távolról minden gondolatom érted;
látsz, ahol járok s ahol nyugoszom,[556]
és ismerős vagy minden utamon.
A szó még el sem érte nyelvemet,
ime, Uram, te mindenestül máris ismered.
Előlem is, mögülem is általölel karod,
kezedet rajtam nyugtatod.
Nagyon csodálatos ez a tudás nekem,
olyan magas, hogy meg nem érthetem.
Te lelked elől hova volna mennem?
színed elől hova rejteznem?
Egekbe hogyha hágok: ott jelen vagy,
holtak közt vessem ágyam: odalenn vagy.
Naptámadatnak szárnyára ha kapnék,
tenger legszélső szélein ha laknék,[557]
Oda is csak a te karod vezet,
tart engem ott is jobbkezed.
S ha mondanám: ,,Hulljon homály fölém,
és éjre váljék köröttem a fény'':
Az éj setétje nem setét neked,[558]
és mint a nappal, világos az éjjel,
fény vagy setét: előtted egy.
Mert te formáltad a veséket bennem,[559]
anyám méhében te formáltál engem.
Dícsérlek, hogy olyan csodásan lettem,
hogy csodás vagy minden művedben.
Én lelkemet is látod teljesen,
nem volt előtted rejtve lényegem,[560]
Mikor alkottál a rejtek ölében,
amikor formáltál a föld mélyében.
Szemeid látták minden tettemet,
és könyvedben megírva mindenek,
számlálva vannak a napok előre, még meg sem lettenek.
De énnekem, ó Isten, terveid milyen súlyosak!
és mily temérdek számosak![561]
Ha megszámlálnám: többek a fövenynél:
ha érhetném is végét: még mindig teveled vagyok.[562]
Bár elpusztítanád, Isten, a gonoszat,
s tágítanának tőlem a vérre szomjasak!
Mert gonoszul lázadnak ellened,
ellenségeid álnokok és gőgösek.
Ki téged gyűlöl, Uram, ne gyülöljem?
ne útáljam, aki ellened fölkel?
Gyűlöletem ellenük teljes,
számomra is ellenség lettek.[563]
Vizsgálj meg Isten és ismerd meg szívemet,
próbára vess, lásd hogyan érezek.
És lásd, hogy nem a bűnök útja von,
és vezess engem az ősi úton![564]
139. Erőszakos és álnok ellenség ellen
Gonosz embertől, Uram szabadíts meg,
erőszakos férfiútól segíts meg:
Akinek szíve tele van gonosszal,
nap-nap után pereket forral,
Élesítik kígyómód nyelvüket:
s áspisok mérge van ajkuk megett.[565]
Ments meg, Uram, a gonosznak kezéből,
őrizz meg az erőszak emberétől.
Kik lépteimet elgáncsolni kélnek,
titkon tőrt vetnek nekem a kevélyek.
Kötelet húznak hálónak elébem,
hurkot vetnek az út mentében.
Szólok az Úrhoz: Istenem te vagy:
halld meg, Uram, kiáltó szavamat.
Én Uram, Istenem, erős segedelem!
eltakarod a harc napján fejem.[566]
Gonoszak vágyát, Uram, meg ne add,
ne teljesítsed szándékaikat.
Akik rám ólálkodnak, magasba szegve fejüket,
önajkuk mérge őket lepje meg.
Esőzzön rájuk izzó széntüzet;
örvénybe sújtsa őket és föl ne keljenek.
A gonosz nyelvű ember a földön meg nem áll;
erőszakosra a veszedelem sebesen rátalál.[567]
Tudom: az Úr intézi az inséges jogát,
szegények igazát.
Igen, az igazak ünneplik majd neved,
színed előtt lakoznak az egyenesszívüek.
140. Esti imádság üldözésben
Uram, hozzád kiáltok: jöjj, siess oltalmamra,
mikor hozzád kiáltok, figyelmes légy szavamra,
Jusson elédbe imádságom édesillatú füstként,[568]
fölemelt kezem esti-áldozatként.
Állíts, Uram, őrséget szám előtt,
és ajkaimnak ajtajába őrt!
Ne engedd szívem elhajlani rosszra,
istentelen garázdálkodásokra;
Semhogy valaha is a gonoszoknak
ínyenc falatjaiból falatozzak.
Igaz ember ha ostoroz: jót művel az velem;
ha dorgál: olyan az, mint kenet a fejen,
Nem berzenkedik ellenében főm,
sőt imádkozni éltük bajukban nem szűnöm.[569]
Lezuhantak a kőszikla tövébe fejedelmeik,
akkor hallották, szavam mily szelíd.
Mint ekevas a földet szertevágja,
úgy szórattak le csontjaik az alvilág torkába.[570]
Igen, én Uram, Istenem, hozzád fordul szemem,
el ne veszítsd a lelkem, tehozzád rejtezem,
Ments meg a tőrtől, mit nekem vetettek,
és kelepcéiből a bűnösöknek.
Mind együtt őket önhálójuk fogja meg,
míg én bántatlan köztük elmegyek.
141. Kiáltás a börtönből
Nagy szóval kiáltok az Úrhoz,
nagy szóval könyörgök az Úrhoz.
Panaszaim elébe tárom,[571]
megnyitom előtte nyomorúságom.
Ha lelkem bennem elapad,
te tudod az én útamat.[572]
Ahol járok ösvényemen,
titokban vetnek tőrt nekem.
Jobbra nézek, de csak azt látom,
nincs aki gondoljon velem.[573]
Nincs hova menekednem,
nincs, aki bánja életem.
Uram, hozzád kiáltok,
mondom: Te vagy én menedékem!
az élők földjén te vagy örökségem.
Figyelmezz én kiáltásomra,
mert nagyon alacsonyra váltam,
Ments meg az üldözőktől,
mert erősebbek nálam.
A börtönből vezess ki engem,[574]
hadd mondok hálát te nevednek.
Körém gyűlnek az igazak,
ha velem jót cselekszel.
142. Sóvárgás az isteni kegyelem után
Halld, Uram, imádságomat,
vedd könyörgésem hűséged szerint,
és hallgass meg igazságod szerint.
És ítéletre szolgáddal ne szállj,
mert élő teelőtted igazként meg nem áll.[575]
Mert ellenség üldözi lelkemet:
életemet földig tapossa,
s mint rég halottat, sötétre vetett.[576]
Elepedett bennem a lélek,
bensőmben szívem megmeredt.
Megemlékezem rég elmúlt napokról,
gondolkozom minden tetteiden,[577]
kezed munkáin elelmélkedem.
Kezeim hozzád kiterjesztem,
mint asszú föld, téged szomjaz a lelkem.
Hamar hallgass meg, Uram, engem:
mert elfogyatkozik a lelkem.
El ne rejtsd előlem orcádat,
olyan ne legyek, mint kik sírba szállnak.
Add hallanom irgalmadat korán,
mert én bizalmam tebeléd vetem;
Amelyen járjak, mutasd meg az ösvényt,
mert lelkemet tehozzád emelem.
Elleneimtől, Uram, ments meg:
bízom tebenned.
Akaratod tennem taníts,
mert te vagy az én Istenem,
Jóságos a te lelked,
vezérelj sima földeken.[578]
Nevedért, Uram, tarts meg életben engemet:
irgalmasságodért a gyötrelemből vezesd ki lelkemet.
Ellenségeim kegyelmedben irtsd ki,
veszejtsd el mind, aki szorongatott:
mert én a te szolgád vagyok.
143. Ének az Isten áldásairól
Áldott az Úr, sziklám áldott legyen,
harcra tanítja ujjaim, viadalra kezem.
Irgalmasságom, váram,
szabadítóm és menedékem.
Pajzsom és támaszom,
ki népeket hódoltat nékem.
Mi az ember, Uram, hogy törődöl vele?
az ember fia, hogy gondolsz vele?
Mint szélfuvalom, az ember olyan,
napjai mint az árnyék, amely tovasuhan.
Szállj le, Uram, hajtsd meg az egeket,
illesd a hegyeket, hogy füstölögjenek;
Villámot villants s szórd el őket,
lődd ki nyilaid és zavard meg őket:
A magasságból nyújtsd ki kezedet,
ragadj ki engem, sok vizekből ments meg,
kezéből az idegeneknek.
Kiknek szája hamissággal tele,
s jobbjuk emelik hamis esküre.
Isten, új dalt éneklek majd neked,
tízhúrú lanton mondok éneket,
Ki királyoknak diadalmat engedsz,
ki Dávidot, szolgádat, megmentetted,
Ments meg a gonosz kard éléről,
szabadíts meg idegenek kezéből,
Kiknek szája hamissággal tele,
s jobbjuk emelik hamis esküre.[579]
Legyenek fiaink, mint a palánták,
fiatalságukban növekedők;
Lányaink, mint a szegletoszlopok,
metszett oszlopok a templom előtt.[580]
Színig legyenek csűreink,
minden terményekkel bővelkedők;
Juhaink legyenek ezerszer szaporák,
sokasodjanak mezeinken tízezerszerte;
és barmainknak roskadozzon terhe.
Rés falainkon ne legyen, és ne legyen számkivetés,[581]
sem utcáinkon jajveszékelés.
Boldog nép, melynek így megyen sora!
boldog nép, melynek Isten az Ura![582]
144. Isten jóságának dícsérete
Dícsérlek téged, Istenem, királyom,
nevedet örök-mindörökkön áldom,
Mindennap áldlak tégedet,
és örök-mindörökkön magasztalom neved.
Nagy az Úr s igen áldani való,
az ő nagysága meg nem fogható.
Nemzedék nemzedéknek beszéli műveid,
s hatalmasságod hirdetik.
Dicsőséged fölséges fényéről szólanak,
és szerteterjesztik csodáidat.
Félelmes tetteid hatalmáról beszélnek,
nagyságos voltodról mesélnek.
Nagy jóságod dicsőségét széjjelviszik,
igazvoltod újjongva hirdetik.
Könyörületes az Úr és kegyelmes,
nagyirgalmú és hosszan türödelmes.
Jóságos az Úr mindenekhez,
irgalmas vagy minden művedhez.
Dícsérnek, Uram, minden műveid,
és magasztalnak szenteid.
Országodnak fényéről szólanak,
és beszélik hatalmadat.
Ember fiainak hatalmadról hírt adnak,
és dicsőségéről nagyszerű országodnak.
Örökös ország a te birodalmad,
mindörökkön örökké áll uralmad.
Hűséges az Úr minden igéjében,
szentséges minden cselekedetében.
Fölemel az Úr minden elbukottat,
megtámaszt minden elnyomottat.
Bízvást vetik szemük rád mindenek,
s te adsz nekik alkalmatos időben eledelt.
Kezedet nekik megnyitod,
s jóságoddal, mind ami él, jóllakatod.
Igazságosak mind az Úrnak útjai,
és szentségesek minden tettei.
Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált,
mindenkihez, ki hozzá igaz szívvel kiált.
Teljesíti vágyát az őt félőknek,
kiáltásuk meghallja, s megszabadítja őket.
Megóvja mind az Úr, aki szereti őt,
de elpusztít minden gonosztevőt.
Beszélje szám az Úr dícséretét,
minden test áldja mindörökké ő szent nevét.
145. Dicsőség a segítő Istennek!
Dícsérd, én lelkem, az Urat!
amíg élek, az Urat áldom,
amíg vagyok, Istenemet zsoltárokkal imádom.
A fejedelmekben ne bízzatok:
ember fia nem segít rajtatok!
Ha lelke kimegyen, földjébe visszatér:
és minden terve legott véget ér.
Boldog, akinek Jákob Istene az oltalma,
s Urában, Istenében bizodalma.
Eget és földet ő teremtett,
és a tengert s ami él bennük, mindent.
A hűséget megőrzi mindörökké,
az elnyomottnak megszerzi jogát,
éhezőnek kenyeret ád.
Az Úr eloldoz foglyokat,
az Úr látóvá tészen vakokat.
Az Úr a görnyedőt fölemeli,
az Úr az igazakat kedveli.
Az Úr őrzi a jövevényeket,
gyámolít árvát, özvegyet,
ám a gonoszok útját megzavarja.
Mindörökké az Úr uralkodik,
a te Istened, ó Sion, nemzedékektől nemzedékekig. Alleluja.
146. Dicsőség a Gondviselőnek! [583]
Áldjátok az Urat, jóságos ő,
zsoltározzatok Istenünknek, mert édes ő:
a dícséret megilleti.
Jeruzsálemet felépíti újra,[584]
széjjelszórt Izraelt összeszedi.
Meggyógyítja a megtört szíveket,
bekötözi sebeiket.
A csillagok számát ő szabja meg,
nevén szólítja mindegyiküket.
Nagy a mi Urunk, erős és hatalmas,
bölcsességének nincs határa.[585]
Az alacsonyt fölemeli az Úr,
a gonoszat porig alázza.
Az Úrnak hálát énekeljetek,
Istennek hárfán zsoltárt zengjetek.
Felhőt borít az égre ő,
a földre tőle száll eső.
Hegyeken ő sarjaszt gyepet,
ember szolgálatára füveket;[586]
Megadja étküket az állatoknak,
hozzá kiáltó hollófiaknak.[587]
Lovak erején kedve nem telik,
férfi-lábizmon nem gyönyörködik.[588]
Az őt félőkön leli az Úr kedvét,
kik bizalmuk jóságába vetették.
147. Dicsőség Izrael gondviselő Atyjának! [583]
Dícsérd az Urat, Jeruzsálem,
dícsérd, Sion, Istenedet:
Erőssé tette zárát kapuidnak,
s megáldta benned gyermekeidet.
Határaid megáldja békességgel,
és jóllakat a búza velejével.
Szavát a földre küldi el,
igéje sebesen szökell.
Akár a gyapjat, havat ád,
és hamúként hint zúzmarát.
Mint kenyérmorzsát, úgy szórja jegét,
és megfagynak a vizek hidegén.
Igéjét küldi, és a jég fölolvad,
szelét fuvatja, és a vizek folynak.
Jákobnak ő tudtul adta igéjét,
Izraelnek parancsát, rendelését.
Más népeken így nem cselekedett,
náluk igéit nem mutatta meg. Alleluja.
148. Ég és föld dícsérje az Urat! [583]
Dícsérjétek mennyekből az Urat,[589]
dícsérjétek, magasságos egek,
Dícsérjétek minden angyalai,
dícsérjétek mennyei seregek.[590]
Dícsérjétek őt, nap és holdvilág,
dícsérjétek mind, fényes csillagok.
Dícsérjétek őt, egek egei[591]
s ti, egek fölötti vizek:
Az Úr nevére áldást mondjatok.
Mert ő parancsolt és ők lettenek,
Mindörökké tartós törvényt szabott,
áthághatatlan parancsot adott.[592]
Dícsérjétek a földről az Urat,
cethalak s tenger minden mélyei.
Tűz és jégeső, és hó és ködök,
s igéit munkáló viharok szelei.
Hegyek és minden halmok,
gyümölcshozó fák, minden cédrusok.
Vadak és minden igahordók,
csúszómászók és röpke szárnyasok.
Föld királyai s minden nemzetek,
fejedelmek és föld bírái mind,
Ifjak és szűzek is,
vének és gyermekek:
Áldják az Úr nevét,
mert egyedül az ő neve felséges;
Földet és eget méltósága meghalad,
s népének szarvat adott, magasat.[593]
Minden szenteinek dícséret,
Izrael fiainak, a hozzá közel álló népnek. Alleluja.
149. Dicsőség Izrael győzelmes Istenének! [583]
Az Úrnak új dalt énekeljetek,
szentek közösségében zengő dícséretet.
Teremtőjén Izrael örvendezzék,
királyukat Sionnak fiai ujjongva ünnepeljék.
Körtánccal dícsérjék nevét,[594]
dobon és hárfán zengjék énekét.
Mert népét az Úr szeretettel áldja,
s a magát megalázót győzelem koronázza.
Ujjongjanak a szentek dicsőségükön,
vígadozzanak nyugvóhelyükön.[595]
Isten magasztalása legyen a nyelvükön,
kétélű kardok kezükön;[596]
Bosszút vegyenek a nemzeteken,
és megtorlást a népeken;
Hogy királyaikat bilincsbe vessék,
és nagyjaikat rabláncra veressék;[597]
A megszabott ítéletet hogy rajtuk így betöltsék:[598]
ez minden szentjének dicsőség. Alleluja.
150. Alleluja! [583], [599]
Dícsérjétek az Urat szentélyében,
dícsérjétek égi erősségében,
Dícsérjétek őt nagytetteiért,
dícsérjétek nagysága teljességeért,
Dícsérjétek harsona-harsogással,
dícsérjétek hárfával, citerával.
Dícsérjétek dobbal és tánccal,
dícsérjétek húrokkal s fuvolákkal.
Dícsérjétek őt zengő cimbalommal,
dícsérjétek őt búgó cimbalommal:
minden lélek dícsérje az Urat! Alleluja.
Az oldal tetejére
|
